Ádám vallomásából kitűnik, hogy nem egyszerű a magatartás, a viselkedési zavarral küzdő tanulók sorsa. Ők azok, akik akaratuktól függetlenül felborítják a tanórák rendjét.Kifárad a figyelmük, elterelődik az adott tevékenységről, „unalmukban” megkezdik a rendbontást. Menthetetlenül megtörik a tanórát, az adott foglalkozást. Konfliktusok sorozata kell életre, frusztrációs helyzet alakul ki, előbb a tanár és a hiperaktív tanuló között, majd ez törvényszerűen áttevődik az egész osztályközösségre. Kiszámíthatatlan, előre nem tervezhető, hogy melyik órákon ismétlődnek az adott problémák. A közösségekben a hiperaktív tanulóknak a szélsőséges viselkedési megnyilvánulásaik a legkirívóbbak.

A hiperaktív tanuló minden pillanatban okozhat váratlan fordulatot, meglepetést a környezetének közléseiben, cselekedeteiben. A szakszerű, eredményt hozó lereagálásra felkészülnünk lehetetlen törekvés. Ezért a szabálytudatuk kialakításának nagy a jelentősége a nevelésükben.

Már korai kisgyermekkorban megértenek egyszerűbb szabályokat, de azok elfogadása, nem alakul ki spontán. A szabályok tudatosítása, alkalmazása sokkal több gyakorlást igényel. A következetesség mellett a rendszeres ellenőrzés és a visszajelzés az a módszer, amely a hiperaktív tanulók esetében segíti a szabálytudatuk fejlődését.

Az egyéni fejlesztés előkészítése

Az egyéni fejlesztési terv elkészítését a minden részletre kitérő, feltáró, beszélgetés, a tanulóról a jelentős információk összegyűjtése előzi meg. Ennek az a célja, hogy az egyéni fejlesztés tartalmában és folyamatában ténylegesen a fejlődést szolgálja, az egyéni sajátosságok maximális figyelembe vételével. A következő területeken gyűjtünk információkat.

· A perszonális kapcsolatok minősége, formája,

· A konfliktusokat kiváltó okok feltárása.

· A családban betöltött szerepük, elfogadásuk jellemzői.

· Önértékelés, önismeret fejlettségi szintje.

· A pozitív és negatív jegyek összegyűjtése.

· A figyelem vizsgálata (percepció, a figyelem tartóssága, koncentráló-készség, kifáradás)

· A kognitív funkciók vizsgálata (emlékezet, képzelet, gondolkodás, nyelvi feldolgozás…)

A kapott információk elemzésével az egyéni fejlesztés feladatait rangsoroljuk. A hiperaktív tanulók fejlesztésének központi eleme a szabálytudatuk kialakítása. A szabályok elfogadása önmagában hosszú folyamat, amelyek rendszeres gyakorlással, változatos feladat- és élethelyzetekben történő alkalmazással automatizálódnak. A kognitív funkciók fejlesztésében kiemelt szerepe van a figyelem fejlesztésének. Tapasztalatunk, hogy minden egyéni fejlesztő foglalkozáson időt kell fordítanunk arra, hogy a figyelmük tartósságát növeljük.

A konkrét fejlesztő foglalkozások megtervezését a hiperaktív tanulók fejlődési ütemének, az elért és stagnáló jegyek ismeretében realizálhatjuk. Az érintett tanulók rendelkeznek egy információs füzettel. Ebben a füzetben jelzéseket kapunk a különböző tanórák történéseiről, a kirívó eseményekről, konfliktusokról, de a sikereket, eredményeket is feltüntetik tanáraink.

Az ösztönző, motiváló hatását az is erősíti, hogy az a tanuló, akinek nincs a tanévben kirívó bejegyzése, indokolatlan hiányzása, jutalomként 1 hét nyári táborozást biztosítunk a Balatonnál. A hiperaktív tanulókat csak konkrét jutalmazással motiválhatjuk.

Megállapodás, motiváció, szabálytudat, alkalmazás

 A hiperaktív tanulókkal kötött írásos megállapodások az egyértelműséget biztosítják. Az aláírásuk még nem garancia arra, hogy a megállapodásban foglaltakat betartják, azonban a motiváló hatása vitathatatlan.

A magatartás zavarukat, a rendszeres konfrontálódásukat a környezetükkel, a szabálytudatuk gyengesége jelentős mértékben befolyásolja. Hatékony pedagógiai módszer a szabályok felrúgásakor az, ha a megállapodásban foglaltakkal szembesítjük a hiperaktív tanulókat. Utalunk arra, hogy aláírásával az általános szabályok megértését is igazolta. A megállapodásban foglaltakra az egyéni fejlesztés, de a tanítás-tanulás minden mozzanatában rendszeresen visszatérünk. Megfigyeltük, hogy a visszautalás erősíti az optimális motiváltságukat.

A hiperaktív tanulók egyéni fejlesztésében az eredményesség, a hatékonyság érdekében a tanulóval kötött minden részterületre kiterjedő előzetes megállapodás előnyei meghatározóak.

· A megállapodás jelentős mértékben biztosítja a partnerséget, az együttműködést.

· A fejlesztési célok és az érdekeltség összefüggésének megértése.

· A megállapodás a szabálytudat kialakítását elősegíti.

A megállapodás az alapvető szabályokat foglalja magába. Olyanokat, amelyek betartása nem jelent különös nehézséget a hiperaktív tanulónak. Az egyéni foglalkozások szervezési kereteit tartalmazza, azzal a nevelési céllal, hogy minden előre tervezett fejlesztő tevékenységre elegendő időt fordíthassunk.

Ha a tanulónak a vélemény nyilvánítására lehetőséget biztosítunk és bevonjuk a megállapodás szövegszerkesztésébe, akkor nem kényszerítő eszközként értelmezi a benne megfogalmazott szabályokat.

Nem tartom jó pedagógiai módszernek, hogy a hiperaktív tanulók nevelésében a büntetést részesítsük előnyben. A büntetés lényegesen csökkenti a kooperációs készséget, szorongásos, frusztrációs állapotot vált ki az egyénben. A jelentkező pszichikus tünetek felerősítik a magatartás, a viselkedés negatív jegyeit.

A következő megállapodás egy minta a sok közül, mert minden hiperaktív tanuló esetében más és más szabályt fogalmazunk meg. Mivel a személyiségjegyeik is nagyon eltérőek, nem szerencsés a megállapodásokat uniformizálnunk. Vannak egyszerűen „csak figyelmetlen” tanulóink. Náluk a figyelemfejlesztés az elsődleges feladatunk. Vannak impulzív hiperaktív tanulóink. Ők azok, akik a viselkedésben és a külsőségekben is megjelenítik a sajátosan jellemző jegyeket. A harmadik csoportba soroljuk azokat a tanulókat, akik hol figyelmetlenek, melankóliára hajlamosak, hol impulzív hiperaktívak. Ők a kevert tulajdonságú, nehezebben fejleszthető egyének. A viselkedési rendellenességek, a magatartás zavar mind a három csoportba sorolt tanulókra jellemző.

MEGÁLLAPODÁS

Alulírott …………………………………………… tanuló, az együttműködést fejlődésem érdekében

elfogadom                               nem fogadom el

A megállapodás tartalmát megismertem, azt megértettem, legjobb képességem szerint az együttműködésre készen állok.

Az egyéni fejlesztés időrendjét elfogadom. Figyelmeztetés nélkül megjelenek a foglalkozáson. (Alkalmazkodom az órarendhez)

Tanulói kiegészítés:

___________________________________________________________________________

___________________________________________________________________________

Elfogadom, hogy a fejlesztő foglalkozások érdekemet szolgálják.

Tanulói kiegészítés:

___________________________________________________________________________

___________________________________________________________________________

A foglalkozásokon jelzem a figyelmem fáradását, jelzem, ha valamit nem értek.

Tanulói kiegészítés:

___________________________________________________________________________

___________________________________________________________________________

A közösen megfogalmazott szabályok betartására, legjobb képességem szerint figyelek.

Tanulói kiegészítés:

___________________________________________________________________________

___________________________________________________________________________

Elfogadom, hogy az együttműködés hiánya, a szabályok közösen meghatározott időn túli (begyakorlás után) felrúgása – következménnyel jár.

Tanulói vállalás:

Szabály megsértése esetén vállalom, hogy

___________________________________________________________________________

___________________________________________________________________________

Megértem, hogy a fejlesztési folyamat nem öncélú iromány, hanem az érdekemet szolgálja. Az elfogadott és megértett szabályok ellen nem tiltakozom.

Tanulói kiegészítés:

___________________________________________________________________________

___________________________________________________________________________

Az egyéni fejlesztés keretében különös hangsúlyt kap a motiváció. A hiperaktív tanulókra éppen a sajátos személyiségjegyek alapján a „túlmotiváltság” a jellemző. Minden iránt érdeklődnek, minden tevékenységbe belekezdenek, így nem beszélhetünk a motiváció hiányáról. A figyelmük kifáradásával azonban könnyen elveszítik az érdeklődésüket. Ezért a fejlesztésük folyamatában nagy a jelentősége annak, hogy az optimális motiváltságukat tartsuk fenn. A fejlesztő pedagógus akkor számíthat a kooperációra, ha a kifáradás jeleinek észlelésekor, megszakítja az adott feladat feldolgozását és lazító, felfrissítő mozgásos gyakorlatokat kezdeményez, vagy rábízza az új tevékenység kiválasztását a tanulóra. Így a motiváció fenntartását biztosítja.

A hiperaktív tanulók szabálytudatának fejlesztése, a szabályok elfogadtatása a legkritikusabb fejlesztési terület. Náluk nem a szabályok megértése okozza a problémát, mert azokat, magyarázattal, elfogadják és megértik. A problémát az alkalmazás jelenti: vagy a figyelmetlenségük, vagy az impulzivitásuk következtében képtelenek a szabályok alkalmazására.

Fokozatosság, rendszeresség, következetesség

A szabálytudatuk alakításánál a legfontosabb a fokozatosság elvének betartása. Az egyszerűbb szabályok automatizálására is szánjunk elegendő időt. Az interiorizációt a változatos szituációk biztosításával és a rendszeres gyakoroltatással érhetjük el. Az eredményesség feltétele, hogy az új szabály, egységes követelményként, minden tanár tanóráján jelenjen meg. A hiperaktív tanulók figyelmetlenségét, a szabály alkalmazásában így is mérsékelhetjük. Az egyéni fejlesztés keretében rendszeresen gyakorolt szabályok jobban rögzülnek, mert a figyelemkoncentrációjuk, a figyelmük tartóssága ebben a szervezési formában lényegesen hosszabb ideig fenntartható.

Amikor egy új szabály bevezetésére kerítünk sort, akkor legcélszerűbb azt, az egyéni fejlesztés keretében megkezdenünk. Az első alkalom sorsdöntő. A kérdés mindig az, hogy az új szabály milyen első gondolatokat ébreszt a hiperaktív tanulóban. Mennyire jelent számára, az ő saját világában, korlátokat? Számítanunk kell arra, hogy teljes elutasításban részesíti a tanuló az új szabályt. Ebben az esetben egy későbbi időpontban, újra kezdeményezhetjük az adott szabály bevezetését.

A szabályok kialakításának elengedhetetlen feltétele a rendszeresség és következetesség betartásának elve. Az új szabályokat, azok oksági összefüggéseit gyorsan és könnyen megértik. A tudatos alkalmazás terén már lényegesen több akadályba ütköznek, figyelmetlenek, vagy az erősebb belső motiváció valami iránt, semlegesíti az új szabály követését és fontosságát. A szabály rendszeres és következetes gyakorlása, számonkérése, betartatása meghozza az eredményt. Igaz, lényegesen odafigyelőbb és többletmunkát jelent a fejlesztő pedagógusnak.

A tapasztalatunk az, hogy az új szabály alkalmazási szintjének elérését kizárólag pozitív megerősítésekkel, dicséretekkel segítjük elő. A büntetéssel, nem érünk el eredményt. A hiperaktív tanulók iskolai pályafutásuk során, sajnálattal, inkább találkoztak az elmarasztalás módszerével, mint az ösztönző siker élményével.

A szabályok alkalmazásával a hiperaktív tanulók egyre jobban beilleszkednek a közösségükbe. A szabályok alkalmazása nem más, mint a korábban tapasztalt viselkedésük megváltozása. Akkor eredményes az egyéni fejlesztésünk, közösségi nevelésünk, ha pozíciójuk megerősödik a közösségekben. Nem várhatjuk el tőlük, hogy a fejlődésük töretlenül, hiba nélküli, egyenletesen felfelé ívelő folyamat legyen. Ebben az esetben túl magasra tesszük a mércét. Az apró részeredmények alkotnak majd egységet. Azzal is számolnunk kell, hogy bizonyos szabályok megerősítésére rendkívül hosszas időt kell fordítanunk. Ne veszítsük el a türelmünket! Nem lehet másról szó, mint a figyelmük az adott időszakban szűk terjedelmű, fáradékonyabbak, kimerültebbek. Minden embernek vannak rosszabb periódusai, miért lennének éppen ők kivételek ez alól? A fáradékonyabb időszakot fordítsuk játékra, kikapcsolódásra, lazításra. Ilyen állapotukban mindig előtérbe kerülnek a beszélgetések. Összegezzük az elért eredményeket, megbeszéljük a továbblépés irányát, erősítjük a partnerségüket. A beszélgetések során olyan információkhoz juthatunk, amelyek nekünk is segítségünkre lesznek. Hasznos dolog, ha az önértékelésükre is sort kerítünk: hogyan látják ők a változásukat?

Értékelés, önértékelés

A hiperaktív tanulók értékelése egyben a motiváltságuk fenntartásának egyik módszere. Ugyanakkor a szabályok interiorizációját is elősegíti, különösen akkor, ha az értékelésükben több a dicséret, a pozitív elem. Az értékelés nem lehet sematikus, mindig tényszerű, a konkrét tevékenységre vonatkozó. Nagyon lényeges a hiperaktív tanulók értékelésénél, hogy közvetlenül a tevékenység után megvalósuljon, mert ha időben késleltetjük, elveszíti hatékonyságát, fejlesztő tartalmát. Beszéljük meg azokat az elemeket, amelyek az adott helyzetben nem a legsikeresebben valósultak meg, felhívjuk a figyelmet azokra a hibákra is, amelyek a teljesítményt negatív irányba befolyásolták. Az értékelésnek is van visszajelzése. Hallgassuk meg a tanuló véleményét erre vonatkozóan. Ezzel megbizonyosodhatunk a tényleges megértésről, korrigálhatunk, tisztázhatunk esetleges félreértéseket. Az értékelést a tanár végzi. A tanuló nem veheti át az irányító szerepet, nem kereshet kifogásokat, nem mentegetőzhet. Tudatosítsuk bennük, hogy hibát mindenki elkövethet, de gyakorlással, odafigyeléssel ezek a hibák megszüntethetők.

A reális önismeret minden fejlődésnek a feltétele, mert nélküle nem fogadjuk el, nem válik bensőnkké a megtanult, elsajátított ismeret. A hiperaktív tanulók egyik jellemző tünete, hogy irreális önismerettel rendelkeznek. Vannak, akik túlzottan, de vannak akik nagyon alul értékelik önmagukat, a teljesítményeiket. A kudarcok sorozata, azáltal, hogy magatartásukkal, nehezen kezelhetőségükkel mindig felhívják magukra a figyelmet, azonnali partnerek a csínytevésekben, inkább az elmarasztalások, a büntetések, az intők világába kényszeríti őket. Ez a módszer pedig nem kedvez a reális önértékelés fejlesztésének, kialakulásának. Az a tapasztalatunk, hogy csak az önjellemzés, az önelemzés rendszeres gyakorlásával érhetünk el eredményt. Kezdetben ne számítsunk arra, hogy reálisan értékelik önmagukat. Az egyéni fejlesztés célirányos feladatai, mérhető teljesítményei ebben is segítségünkre lesznek. A fejlesztés megkezdésekor a „siker-feladatokat” előnyben részesítjük, amelyek a motiváltságot is garantálják. A reális önismeret fokozatosan, kis lépésekben történő gyakorlással alakul ki, válik pozitív személyiségjegyükké.

A tapasztalataink több éves (gyógy)pedagógiai munkánk eredménye. Tudatosan vállaltuk a 14-20 éves hiperaktív fiatalokkal való foglalkozást. Egyszerűen azért, mert ők majdnem minden közoktatási intézményből előbb vagy utóbb kikerülnek. Tény, hogy lényegesen több odafigyelést, munkát igényelnek. Az elért eredmények nem egyszer köddé válnak és akkor kezdődik elölről a fejlesztésük. A pedagógiai módszereink viszont az ő életüket alakítják elviselhetőbbé, úgy az iskolai közösségek, mint a családjuk, de saját maguk számára is.

Juhász Ildikó
gyógypedagógus
közoktatási szakértő